Álmomban sötét fellegek lepték el a várost, leszálltak egészen alacsonyan a bérházak közé, ég és föld beszürkülve egyesült. Ebben a baljós hangulatban kétségbeesetten kutattam a szentírás után, mintha csak abban találhatnám meg a megoldást a sötétség ellen, de sosem bukkantam rá, nyoma veszett. Amikor ezt álmodtam, már depressziós voltam egy ideje, csak nem tudtam, hogy ez a bajom. Tizenöt évvel később már sokat tudok erről a betegségről, és vállalom, hogy nekem is volt vele dolgom. Idén áprilisban az egészség világnapját az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a depresszió témájának dedikálta.

Amikor először olvastam Joachim Bauer: A testünk nem felejt. Kapcsolataink és életmódunk hatásai génjeink és idegrendszerünk működésére című könyvében a depresszióról, nagyon megrázó élmény volt a felismerés, hogy mennyire rímel arra, amit átéltem. Bárcsak többet tudtam volna akkoriban erről!

A depresszió olyan egészségzavar, melyben az élettapasztalatok nemcsak a lelki állapotot, hanem a gének aktivitását is meg tudják zavarni a testi folyamatokkal együtt. A könyvben hivatkozott kutatások alapján az enyhébb depressziós állapotokat is figyelembe véve a népesség 30%-a élt már át depressziós időszakot élete során. Az ember környezete gyakran hibásan közelíti meg a betegséget, amikor megkérdőjelezik a szenvedő nehézségeit, és hasznos tanácsokkal látják el, hogyan leljen újra örömöt az életében. Esetleg elhatárolódva a problémától pszichiáterhez irányítják, erősítve a depresszió egyik kiindulópontjának számító stresszérzést, hogy a személy értéktelennek érzi magát az emberi kapcsolataiban. A depresszió általában szakaszosan jelentkezik, több súlyossági fajtája írható le. Nyugtalansággal, belső ürességgel, az élet kihívásainak leküzdhetetlen nehézségének érzésével jár. Csökken az életerő, a vállalkozó kedv, az étvágy, alvászavarok és krónikus fáradtságérzés lépnek fel.

A kiváltó okokat kutatva megállapították, hogy a legelső depresszió megjelenése mindig valamilyen emberi kapcsolattal, illetve ennek a kapcsolatnak a veszélyeztetettségével függ össze. Ezek a vélt vagy valós veszélyek például a házasságot vagy párkapcsolatot fenyegető válás, vagy egy közeli hozzátartozó halála, illetve munkahelyi gondok, sérelmek. Felmerül a kérdés, hogy ezekre a tehertételt jelentő eseményekre bizonyos emberek miért depresszióval, míg mások depresszió nélküli stressz reakcióval reagálnak. A külső eseményeknek a testre és génműködésre gyakorolt hatása attól függ, hogy az agykéregben és a limbikus rendszerben működő idegsejt hálózatokban, milyen egyéni tapasztalatokon alapuló minta tárolódik. Ezek a mintázatok automatikusan és tudattalanul aktiválódnak az új külső helyzetek és az emberi kapcsolatokban bekövetkező változások felmérésében. Ha ezek a válás és veszteség élmények egy olyan életszakaszból tárolódnak, amikor az embernek még nem voltak eszközei az önsegítésre, vagyis nagymértékben függött az emberi kapcsolataitól, ebben az esetben az agy értékelő rendszere vészhelyzetként azonosít minden későbbi helyzetet, amikor akár csak úgy tűnik, hogy ezek a kapcsolatok elveszhetnek, és teljes erővel bekacsol, amikor ezek valóban be is következnek. Objektív vizsgálatok megerősítették, hogy a depresszióban szenvedő emberek az első életéveikben az átlagosnál több válási élményen estek át, vagy komoly veszélybe kerültek az alapvető védő kapcsolataik. Ezen megfigyelések alapján a depresszió a stresszbetegség egy különleges fajtája.

A depresszió sajátossága, hogy másodszor is jelentkezik azoknak az embereknek kb. a felénél, akik egyszer már átélték. Ezeket az ún. következményes depressziókat már az elsőnél jóval enyhébb megterhelések is kiválthatják. Az első állapot jelentkezésekor történő pszichoterápiás kezelés nagymértékben csökkenti a következő epizód kialakulásának esélyét. Súlyos depresszió esetén a pszichoterápiás kezelést gyógyszeres kezeléssel kell kombinálni megfontolt időtartammal és körültekintően kísért elhagyással. Az önértékelés összeomlása miatt a depresszió több, mint stresszélmény, mert az ember önmagához való viszonya sérül, és változik meg. Friss felvetések szerint a depresszió rejtett üzenete az a segítségkérés, amit a szenvedő ember társai felé küld, illetve titkos értelme, hogy az érintett kénytelen visszavonulni a hétköznapokból, hogy lehetősége legyen búcsút venni a túlzott követelményektől és kellemetlen körülményektől, hogy új irányok felé mozdulhasson el.

U.I. Nézd meg a WHO filmjét, hogy megtudd, milyen szürke szemüveggel a világ, és hogyan lehet együtt élni a depresszióval!

Sólyom Brigi