Végig dolgoztam az egész telet egy köhintés nélkül, az influenza időszakban minden családtagom átesett a víruson, én meg rendületlenül masszíroztam tovább. Meggyőződésem lett, hogy nem csak masszírozva lenni, hanem érintést adni is jó hatással lehet az immunrendszerünkre. Ma már kutatások igazolják, hogy egy 45 perces masszázs serkenti a vérben az immunrendszer hatékonyabb működését szolgáló limfociták számát, illetve csökkenti a krónikus gyulladásokért felelős citokinek jelenlétét. Jótékony a hormonrendszerünknek, kevesebb stressz és agresszív viselkedést kiváltó hormon termelődik. Azt tapasztalom, hogy ez fordítva is működik: mióta a masszázs a munkám, kevesebbszer betegedtem meg, és a shiatsuban tanult tudatos jelenlét pedig megszüntette a hirtelen hangulatingadozásokat, és ha ki is billent egy adott esemény, sokkal gyorsabban találok vissza egy kiegyensúlyozottabb állapotba.

Két hete viszont kisebb szünetekkel beteg vagyok, olyan megfázásos-torkos-fejfájós-orrfolyósan. Az új lakásba költözéskor kezdődött. Egy ideje már úgy is figyelem az életem eseményeit, mintha a személyes mítoszom szimbolikus darabjai lennének, és tudatosan is készültem rá, hogy egy költözés bizony koncentrált figyelmet és komoly erőfeszítést igényel. Jelentős stressz, hiszen nem csak a negatív életesemények lehetnek megterhelőek. A környezetváltozásra a testünk is reagál, és sokszor betegséggel válaszol az új helyszín új klímájára akkor is, ha két utcával költöztem odébb, szó szerint. De talán nem az új baktériumflóra a legmegterhelőbb, hanem annak a láthatatlan rétegnek a megérintődése, ami ilyenkor akarva-akaratlan megszólítódik.  Alapjaiban egy új élet kezdődik az átmenettel egyik helyről a másikra, akárcsak a legelső költözéskor az életünkben: a születésünkkor.

A magzati lét és születésünk életünk nagyon mély alapélménye, egész életünkben hordozzuk, és a későbbi életünkben zajló nagyobb változások előhívhatják ezeket a sejtszinten bennünk raktározódó érzéshalmazokat. Ebben az időszakban még nincsenek szavaink, tehát nem férünk hozzá ezekhez a nyelvi emlékezésben, hanem érzetek, illatok, érintések komplex képei őrződnek meg a testünkben. A születés körül szerzett első tapasztalataink az első benyomásaink a minket fogadó világról, ezekre adjuk az első reakcióinkat, és ezek lesznek azok, amik mentén alakítjuk a kapcsolatainkat, a viselkedésünket a továbbiakban.

Én több éve foglalkozom saját születésem feldolgozásával, a születés itt nem csak egy nap eseményeit jelenti, hanem a fogantatásunktól az első éveinkig tart. Nem azért figyeltem a mostani költözésem meglepő módon majd kilenc hónapig a tervezéstől a megérkezésig tartó időszakát, mert annyira szórakoztató elfoglaltság, hanem mert az ezelőtti tapasztalataimból már tudtam, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni egy ekkora változás érzelmi és akár szimbolikus történéseit. Abban segített ez a figyelem, hogy külön tudtam választani a jelenben zajló történéseket a bennem sokszor indokolatlannak tűnő érzelmi hullámzástól. Érzékeltem, hogy a pakoláson és szervezésen, ami nem mellesleg szintén megerőltető feladat, valami más is mozdul, amihez ezzel a figyelemmel kicsit közelebb juthatok. Például az én generációmban sokunk születésére jellemző volt, hogy azonnal elválasztottak az anyánktól, és akár órák teltek el érintés és figyelem nélkül. Biztos, hogy komoly nyomokat hagyott ez abban, hogyan tudunk kapcsolódni a másikhoz, hogy milyen nehéz érzések is jelen vannak ebben a kapcsolódásban. Ebből a helyzetből tanult működésünk, hogy nem kérünk segítséget, még ha sokkal könnyebb is lenne, mert az első tapasztalás az volt, hogy magamon kell segítenem. Nehéz tények ezek, és átszivárognak a felnőtt életünkbe is.

A születésünk folyamata egy csak ránk jellemző mintázattá alakul, és az első benyomások, élmények tapasztalatai formálják későbbi személyiségünket. Szinte sajátos természeti ritmusa lesz, ami sokszor családi legendák, elnyomott, összefolyt érzések sorozata mentén alakul, és a későbbi éveinkben párkapcsolati nehézségek, munkahelyi problémák vagy egy egyszerűnek tűnő költözés során újra átjárja a hétköznapjainkat is. Jó hír, hogy szakértő segítőkkel a minta felismerhető és átírható, ha eljött az ideje, hogy megdolgozzunk egy az életünkben rendszeresen felbukkanó nehézséget, amiről sejthető, hogy születésünk óta ismétlődik. Nem kell mindenkinek feldolgoznia ezt, de tapasztalatból gondolom, hogy megkönnyítheti az életünket, ha valamiért úgy érezzük elakadtunk. És minél többet átérzünk a saját élményeinkből, megfogalmazódhatnak új válaszok régi kérdésekre, és nagy eséllyel nyitottabbá és elfogadóbbá válunk magunk és mások felé.

Sólyom Brigi