Szerintem nincs ronda test. Ezt nem gondoltam mindig így. Azt gondoltam, hogy a sajátom például az egyik legrondább, és harminc éves koromig nem mutatkoztam rövid ruhákban, mert szégyellnivalónak tartottam a vékony vádlimat. Na meg a pocakomat, ami – hiába voltam vékony gyerekkorom óta a testem minden egyéb táján – kezdetektől ott dudorodott. Akkor még nem tudtam, hogy az, hogy ilyenné lett a testem az első egy évem idegrendszeri történései mentén alakult. Meg persze gének. De ezt hiába magyarázod valakinek, aki kezdetektől a családjában is csak fogyni vágyó nőkkel volt körülvéve. Mert ez egy ilyen kor, most a vékonyság státuszszimbólum. Nem azért akarunk diétázni vagy mozogni, mert jobban esik a szervezetünknek, nem mellesleg egészséges, hanem mert attól leszünk karcsúak, izmosak, attól válunk elfogadhatóvá és szerethetővé. Mostanában egyszer-kétszer visszazuhantam ebbe az elégedetlen hangulatba, és újra felidéződött az a módszeres öngyűlölet, amit magamon gyakoroltam évtizedekig. Aztán meglepetten tapasztaltam, hogy már nem megy olyan vehemenciával, mint régen.

Mióta az a munkám, hogy hozzáérek másokhoz szépen lassan átalakult a testről alkotott elképzelésem. Azelőtt mindig hasonlítgattam magam másokhoz, és a mások testét irigységgel vagy elképedéssel szemléltem, például azt képzeltem, hogy bizonyára egy normális vastagságú vádlival egy könnyebben élhető élet is jár. Aztán megérintettem az embereket szépen sorban, megláttam és megértettem, mennyire védtelenek és félénkek vagyunk szinte mind a testünkkel való viszonyainkban, mennyi fizikai sérülés és lelki seb nyomait hordozzuk nap, mint nap magunkkal a bőrünkön és alatta.

Elképesztő mennyiségű nőt kezeltem alakformáló zsírégető masszázzsal. Fiatal masszőrként tanultam meg ezt a sokszor fájdalmas, erős technikát egy olyan szalonban, ami abból élt, hogy elégedetlen nőket változtatott át rövid idő alatt.  Akkor még csak épp elkezdtem belekóstolni, mennyire nagy felelősséggel jár, ha változást ígérünk, sőt ha adni is tudjuk azt. Megtanultam, hogy a technika hatásos, de a változást nem én csinálom, csak kísérem megfelelő eszközökkel, ezek közül talán a legfontosabbak az alázat és a diszkréció. Még ma is úgy érzem, fogyasztó masszázst hitelesen hirdetni nem könnyű. Maga az egész folyamat annyira sok tényezőn múlik, hogy mindig csodálattal tölt el, hogy mégis működik.

Fiziológiás szempontból az intenzív nyirokmasszázs mozdulatok kúraszerűen végezve ésszerű táplálkozással, vagyis a csoki, süti és fast food elhagyásával és folyadékfogyasztással szépen simává és puhává varázsolják a bőrt, és a sporttal nehezen változó területek is látványosan reagálnak a lerakódásokat felmorzsoló fogásokra. Ennek hatására, ha nem is folytatódnak ismétlő kezelések, a test addigi sziluettje átalakul, és már nem fog ugyanúgy ugyanoda hízni, mint előtte.

Ami viszont szerintem sokkal fontosabb változás, hogy a test kap az eddigihez képest egy új, más fajta figyelmet. Jóllehet erőteljesek az érintések, de közben tudatosak, odafigyelőek, együttérzőek. Az emberek megérzik ezt általában, és akár meg is próbálják, sőt megtanulják ugyanezzel a szeretettel figyelni és gondozni a testüket, ami elképesztően hálás a valódi figyelemért. Még ha ez hihetetlenül hangzik is, tényleg megmutatja, milyen gyorsan képes változni, és ez óriási erőt ad ahhoz, hogy megpróbáljunk új úton kapcsolódni hozzá. Azért szeretem ezeket a kezeléseket csinálni, mert sokan csak az erőteljes hatásokra tudnak már csak reagálni, annyi inger ér bennünket. Ez nem baj, mert az erős nem jelent durvát, és ha átszellemült és hiteles, elvezet az érintés valódi, önmagunkhoz kapcsolódni képes világába.

És hogy mi lett, a vádliját, pocakját szégyellő lányból? Hosszas masszázs tapasztalat és önismereti munka után egy nap egy teljesen átlagos nőt látott meg a tükörben, aki jó úgy, ahogy van néhány plusz kiló ide vagy oda, mert az úgy is lemasszírozható.