Az egyik vendégem már nyolc éve rendszeresen jár hozzám, mindig nagyon igényesen, stílusosan felöltözve érkezik, és talán ezért is sokszor szóba kerül köztünk az öltözködés és a vásárlás. Nem minden kezeléssel váltjuk meg a világot, de sokszor a mindennapi életünket érintő témák mentén fedezünk fel igazán fontos dolgokat. Ő ajánlotta a minap, amikor épp a piros saruját dicsértem, hogy ha sietek, még elcsípem a leárazást, ahol ő is vette.  Már mikor kimondta, tudtam, hogy ruhabolt közelébe se akarok menni, annyira megviselt a legutóbbi ruhavadászat, és rögtön eszembe jutott az a rengeteg erőfeszítés és frusztráltság, amivel általában a nagyobb bevásárlásaim során találkozom.

Egy hasonlóan nyomasztó vásárlási tapasztalat késztette Barry Schwartzot (videó a poszt alján), hogy egy egész könyvben dolgozza fel azt a döntéssel kapcsolatos paradoxont, amit egy egyszerűnek tűnő vásárlás során bárki átélhet manapság. Modern nyugati világunk abból az alapvetésből indul ki, hogy a szabadságunk fontos, és ha szabadon dönthetünk a minket érintő kérdésekről, egyéni szabadságunk csak növekszik, és ebből számunkra csak jó dolgok keletkezhetnek. Majd elment vásárolni magának egy farmert, és egy óra múlva egy új darabbal ugyan, de igencsak kellemetlen érzésekkel távozott.

Hasonló dolog történt vele, mint velem minden alkalommal, ha szükségem van egy új ruhára, és bemerészkedem valamelyik plázába. Végtelen széles kínálattal találta szemben magát, ami arra késztette, hogy a lehető legjobb nadrágot találja meg magának. Felpróbált rengeteg darabot, és hosszasan hezitált, mi lenne számára a tökéletes döntés. Mielőtt a nyugati társadalmak az ipari forradalmak hatására elérték volna azt az anyagi bőséget, ami a választások tengerét ömlesztette elénk, nagyon kevés lehetőség közül kellett kiválasztani a passzoló ruhadarabot. És ha ez nem is sikerült fényesen, mert itt-ott elállt és nem is volt túl kényelmes, mégis elégedettek voltunk, mert nem rajtunk múlott a dolog, a világ ilyen, ezt lehet kapni és kész.

De ha a rengeteg féle termékből megveszünk egyet, és az sem tökéletes, nagyon csalódottak vagyunk, mert magunkat hibáztatjuk, hogy találhattunk volna jobbat is. Ugyanez a helyzet szinte minden saját magunknak vásárolt dologgal kapcsolatban: vajon a legjobb szájápoló fogkrémet veszem-e meg a családnak, a leghatékonyabb krémet kenem-e magamra vagy a legjobb ár-érték arányú kütyüt választom-e. Egy számomra különösen zavaró, és az állandó döntéskényszert még inkább erőltető jelenség, a fast fashion, az állandóan változó divatáruk, a csak egy szezonon át kapható olcsóbb, de silány minőségű kínálat. Gyorsan elhasználódnak, de már a következő évben sem tudom újravenni, mert örökre eltűnnek a piacról. Vagyis minden évszakban elvárás, hogy újra döntsem el, mit viselek, sugallva ezzel az állandó változás szükségét, a régi, tartós dolgok idejétmúltságát.

Barry szerint a paradoxon az, hogy amikor az embereknek túl sok döntési lehetőségük van, még ha a döntéseik eredménye kielégítő is, ők mégis csalódottnak érzik magukat, mert nagyon magasak az elvárásaik azzal kapcsolatban, hogy tökéletes döntéseket hozzanak, és ez óriási nyomást gyakorol rájuk. Nem kérdés, hogy ha van némi választási lehetőségünk, az jobb, mintha egyáltalán nem lenne, de ebből mégsem következik az, hogy a sokkal több választás még jobbá teszi az életünket. Sőt, a számtalan felesleges választás egyenesen ártalmas, stresszkeltő tényező.

Az egyik legnagyobb kihívás szerintem a hétköznapokban tudatában lenni, hogy folyamatos döntések sorozatából áll egy napunk, és hogy tartalékolni tudjuk az akaraterőnket a nap végére is. Fontos felismerés lehet számunkra, hogy a döntési fáradtsággal járó kimerülés ennek a világnak a saját következménye, és nem kell a felelősséget egyedül cipelni a vállunkon, illetve a tökéletes döntések helyett, elég csak megfelelő döntéseket hoznunk.